Dolomitok / Cortina d'Ampezzo és környéke

Cortina d’Ampezzo és környékének a felfedezését írom le, ahol egykoron Eötvös Lóránd tudós és hegymászó szenvedélyének a hegymászásnak hódolt.

Augusztus 30-án péntek reggel a 8:30-as felvonóval indultunk a 2235m-es felvonó állomásig a Son Forca menedékházhoz. Innen, mivel a Lorenzi menedékház 3000m-es magasságába felrepítő felvonó átépítés miatt nem üzemel, ezért a további utat gyalogosan tettük meg. Felvonózni is csak azért szerettünk volna, mivel az időjárás délutánra már jelezte a csapadékot, de maradt a gyalogszer.

Kőmorénán az egykori sípálya nyomvonalán kell feljutnunk a Lorenzi menedékházhoz a közel 800m szint leküzdésével, ahonnan már látjuk a sodrony kezdetét.

A Lorenzi háztól közvetlen indul a Marino Bianchi via-ferrata útvonal, ami egészen a Cristallo di Mezzo 3154m-es csúcsáig vezet kényelmes és szinte végig biztosított felújított útvonalon.

A felvonó állomástól szapora tempóban 12:10-kor elértük a csúcsot, ahonnan gyönyörű panoráma tárult elénk, ugyan ez a Dolomitokban megszokott, amit a felhők vonulása zavart be.

A hegy déli gerinc nehéz sziklamászó útvonalait évekig nem tudták meghódítani. Ezt 1913 nyarán két magyar hegymászónőnek, Eötvös Lóránd két lányának, Ilonának és Rolandának sikerült megmászni, Antonio Dimai cortinai hegyi vezető kíséretében. Ez az útvonal az UIAA skála szerint IV. nehézségi fokozatú (forrás: Wikipédia)

Az időjárás előrejelzés miatt hamar a csúcsöröm után lefelé vettük az utunkat, a Lorenzi ház teraszán elfogyasztottuk a jól megérdemelt citromos bambinkat és innen a kőmorénán hamar lejutottunk a felvonóhoz. Még eső előtt a parkolóban tudtuk magunkat.

A Monte Cristallot például 19x mászta meg a magyar hegymászó tudós Eötvös.

“A Cadin csoportnak minden egyes csúcsát és hágóját megmászta. Ezen hegycsoportban és egyebütt is végzett hegymászó és feltáró érdemeinek elismeréséül a Cadin csoport második legmagasabb csúcsát Cima di Eötvösnek nevezték el, s a 2837 m-es csúcs ezt a nevet ma is büszkén viseli.” (forrás: Természetbarát.hu / BUCSEK HENRIK : FIZIKAI SZEMLE, 1969.ÉV, XIX.ÉVFOLYAM, 8.SZÁM.)

Ezt az útvonalat, magát a falat amit Eötvös mászott, a völgyből vettük szemügyre és fotóztuk a vadon csipkézett sziklafalakat.

Aznap délután Cortina d'Ampezzo városka főterén kortyoltuk az igazi olasz presszó kávénkat.

Szombati napra kényelmes túrákat terveztünk, délelőttre a Sorapis tengerszem volt porondon, délutánra pedig a Cinque Torri körtúra és bunker múzeum.

Eötvös Lóránd kalandozott többek között a Dolomitok ezen részén is, ami igazi gyöngyszeme a régiónak, egy olasz hegyi vezető szavaival élve “Európa Unikumja”, amit alátámaszt, hogy eme helyszín az Unesco Világörökség része.

A Laghi di Sorapis egy öblítő színű kékes-opálos tengerszem, mellesleg gyönyörű sziklatornyok társaságában. Az ide vezető általunk kinézett kettő lehetőség közül persze a 650m szint és 4 óra oda-vissza utat választottuk, a hosszabbat, pedig lett volna egy szinte szintvnallal megegyező 2 órás túra is...de nekünk kellett a tréning!

Kora délután már megfordultunk a tengerszemtől és irányba vettük az öt tornyot a Cinque Torri-t.

Délután mivel ide is esőt jósoltak szintén a lifezést választottuk, ami 10 percen belül felropített a tornyok csodálatos panorámájához, mellesleg egy komfortos hegyi hütte mellett landoltunk.

Az öt tornyot körbe lehet túrázni, találunk hüttét ahol felfrissülhetünk, be tudunk menni a tornyok sziklamászó útjainak a beszállásához, ahonnan gyönyörködhetünk az ormok nehéz kiszögeléseiben.

A Cinque Torri és a Dolomitok helyszíne híres a Világháborús helyszíneiről is, amit itt egy szuper szabadtéri múzeummal, bunker rendszerrel, lőállásokkal mutatnak be. Ajánlani tudom kicsiknek és nagyoknak mivel nem nehéz túráról beszélünk.

Vasárnapi napunkat, már szeptember 1. napját pedig a Marmolada hegyre terveztük, azon belül is a Punta Penia 3343m-es főcsúcsára. Ide kettő útvonalon lehet feljutni. Az egyik útvonal a klasszikus gleccser útvonal ami becsatlakozik a via-ferrata klasszikus útvonalba, vagy választhatjuk a nyugati gerinc vasalt útját is.

Mint minden nap, az időjárási ablakunk ide is kb. 14 óráig jósolta magát stabilnak, ezért a felvonót választottuk a rifuggio Pian dei Fiacconi 2626m állomásig. Innen a gleccser morénán jutottuk fel a leolvadt gleccser beszállásához, majd áthaladva a gleccseres szakaszon a Nordgrat beszállójához, ahol vasalt úton értük el a gerincet, ahonnan 20 perc alatt feljutottunk a csúcskereszthez. A panorámát a már előre jelzett felhők bepiszkították, de az öröm nem maradt el, ugyan rövid volt, az időjárás miatt szednünk kellett a lábunkat lefelé ugyan azon az útvonalon.

Hazafelé autózást a Sexteni Dolomitokon át terveztük, útba ejtve Dobiacco (Toblach) települést is. Ez a falucska arról híres, hogy a helyi könyvtárban időszakos kiállítás nyílt Eötvös sztereó technikával készült fényképeiből.