Volt egyszer egy elképzelés...aztán jött a viharos időjárás...ami lemosta a hegyeket...elzárta a völgyet...lavinákat zúdított a mélybe...de lecsillapodott, megtisztult és megnyította kapuit a látogatók előtt...így belevágtunk!
...valahogy így indult a Sauleckra tervezett mini hótalpas túránk!
Közel egy hétig járhatatlan volt a völgy Mallnitz faluig a sárlavinák és a számtalan fakidőlés végett, de az időjárás megmutatta derűs arcát és a lavina jelzés is csillapodott 1-es fokozatúra, így el tudtunk indulni az Artur von Schmidt Haus 2281m-en lévő komfortos winterraumja felé.
A Dösen parkolót elérve kezdődött a hóhatár, kb. 1400m-től a túraösvényeken már csaka hótalpas közlekedés volt komfortos. Ugyan firnes volt a hóréteg, de a súlyos zsákokat cipelő túrázók alatt lépten-nyomon beszakadtunk volna térdig, néhol derékig. Az érintetlen havas lejtőkön élmény volt a friss nyom taposása...az út első 2 órájában, aztán vált kissé nehézkessé, ahogy a hó réteg is a szél fújta részeken porcukros réteget hintve a felső 10 cm-re...
Az időjárás kifogástalan volt, éppen 0-fok alatti hőmérsékletet csak 2000m fölött hűtötte jobban a lengedező szél. A holdfázis és a hófödte táj alkonyatkor nem kívánta a fejlámpát, így amikor az utolsó lélek napnyugtához közeledve érte el a hüttét sem volt kérdéses a tájékozódás....hogy miért érkeztünk közelebb a napnyugtához mint a délidőhöz, azt az érkezésünkkori autónkat mentő traktoros akció befolyásolta...de már fennt vagyunk a hütténél!
A winterraum 15 férőhelyes, fűthető, de a legszebb az előtérből az üveg panorámás kilátás a Sauleck 3086m-es csúcs irányába. A hütte mellett közvetlenül található a Dösner See a maga 13 hektáros vízfelületével, impozáns egy tengerszem!
Estére a ropogó tűz törte meg a hütte csendjét egy-egy vörösboros koccintás kíséretében.
Másnap reggelén a párás időjárás valamint a napsütötte laviaveszélyes lejtő miatt a program rögtönzött tréningbe csapott át, így a téli hegymászás és túrázás eszközeinek használatát gyakoroltuk. Többek között a jégcsákány használatát, a meredek lejtőn való kicsúszás megfékezését és egy kis csoportos foglalkozás keretében kettő elrejtett lavina jeladó keresése volt a feladat...
Az idő csodálatos lett ahogy a nap felkelt, a pára foltoknak nyoma veszett, a szél sem a mi völgyünket zavarta, a hó pedig csak ropogott a lábunk alatt.
Dél előtt egy bátor gladiátor léket vágva a tavon megmártózott a fagyos vízben, ahogy tette azt két évvel ezelőtt is, csak most a 40 cm-es havat még le kellett lapátolnia a 15 cm-es jégről, amit fél órán keresztül fejszével vágott...Bánk már hagyományt teremtett a fagyos merülésével, majd a hütte-kályha melegénél felolvadt, ebédeltünk és nekivágtunk a völgynek!
Lefelé kevesebb mint a feljutási idő fele kellett és már robogtunk is hazafelé...
Az hogy a csúcs elmaradt senkiben nem vetett szívfájdalmat, hisz a küzdelmes feljutás a hüttéhez felért egy komolyabb téli kihívással...A csapat még visszatér egy téli Sauleck mászásra :)