Kolm Saigurn Winteramp

Volt egyszer egy elképzelés, hogy mik azok a lényeges technikák, információk, amik a biztonságos téli túrázáshoz elengedhetetlenek, kihangsúlyozva a lavina problémákra.

Többek között témánkhoz tartoztak: lavina jeladó eszköz használata, megfelelő szondázás és lapátolás technika. Szondázási lánc egy esetleges szituációban, ahol az eltűntnek nem volt jeladója, ennek a kommandónak a helyes levezénylése. Egyéni keresés és csoportos megoldások, egy és több jeladó megkeresése, a tréning végén mindezek időre! Bivakolási technikák, többek között egy saját bivak megépítése. Hó-profil vizsgálat, hol és milyen problémával találkozhatunk, amit a megelőző esti sörözés alkalmával a hüttében kifüggesztett lavina és hóprobléma előrejelzésből megtudtunk. Különböző lejtőszög mérési technikák alkalmazása. Mindezek gyakorlása egy hótalpas túra alkalmával. Biztosítási módok különféle eszközökkel hóban és jeges felületen. Önmentés és társ-mentési technikák. Mindezek mellett elméleti okulás egy tömör jegyzetből amikor a "kerek-asztalhoz" ültünk ebédelni, uzsonnázni és vacsorázni.
...Ezeket olvasva gondolhatjátok, hogy nem unatkoztunk ebben a négy napban :)

Első napunkon megérkeztünk a Bodenhaus parkolóba, ahol a sorompó jelezte, hogy nincs tovább... innen transzfer, vagy kutyagolás! Mi a transzfert választottuk, így alkalmunk volt a délutánt hasznosan eltölteni és a friss havazásban gyakorlatozni igazi téli körülmények között.
Témánk volt a jeladó használatának elsajátítása, hogy ezt az elkövetkező napokban fejleszthessük...hisz ha kilépsz a hüttéből egy téli túrán, az első dolgod a partner-chekk legyen, így ellenőrizd az eszközödet, hogy működik...és csak ezek után indulj útnak! Ha nem tudod használni, akkor sem fölöslegesen díszeleg rajtad, hisz a mentők munkáját nagyban megkönnyíted, mellesleg az életben maradásod esélyeit is nagyban növeled! De a mi feladatunk az volt az első napon, hogy megtanuljunk a lavina jeladó eszközünkkel keresni, majd a szondánk segítségével megtalálni az eltűnt társunkat, és a megtalált személyt mielőbb hatékonyan kiásni és az elsősegélyt szakszerűen megkezdeni...
Ezért a lavina-kereső szituációk mellett el is ástuk egymást, hogy milyen érzés is a hó alatt rekedni, milyen érzés amikor a szondával találatod van egy testen... és miután sikeresen kiástuk az eltűnt társunkat, milyen érzés egy bivakzsákba betekerve mint egy hernyó a társak mentési kommandóját "élvezni" . 
A forgószínpad tréningbe még egy kis hóprofil vizsgálat is belefért, hogy az elkövetkező napok gyakorlati és elméleti tréningjét bevezessük.
Az esti "Kolm-Saigurn Brau" mellett pedig jött a jegyzet és a napi tréning elméleti értekezése, elemzése, a felmerült kérdések kivesézése és a következő nap bevezetése...
...mondtam, hogy nem unatkoztunk...és ez még csak az első nap volt! :)

Második napunkon a havazás alábbhagyott, de a "főn-szél" nem engedett az erdő határon túl... így egy kisebb túrát terveztünk, hogy csattoghassunk a hótalpakkal a friss hóban! Reggeli után szedelőzködtünk és a partnercsekk után célba vettük az 1700m-en lévő hüttét, ami mellett tréningeztünk. A mai napra a bivak építés, lejtőszög mérés és a keresési tréning volt betervezve. 
Ahogy a hüttéhez értünk a két túrasível érkező kollégánk elmentek kihasználni a porhó adta élvezeteket, és kicsit az örömködő sízésnek adták át magukat, aztán uccu vissza a tréningbe...
A többiekkel ezen idő alatt nekiálltunk bivakot ásni. Figyeltük a szél mozgását, nem volt nehéz, hisz az erdő takarása biztonságot nyújtott, azon kívül pedig üvöltött a főn... Így hát a szondázással kezdtük, hol van elegendő hó a saját kotorékunkhoz. Volt akik közös cső bivakot ástak, volt aki távolabb a magányban kezdett neki a menedék kialakításának, én pedig elkezdtem a szondázási tréning helyének a kiásását.
A bivakok szépen alakultak, többé kevésbé a biztonságos éjszakázást eredményezték volna egy kinnt alvás esetén...majd legközelebb :)
A szondázási tréning nem másról szólt, mint arról, hogy mit is érzünk egy találat során, milyen visszacsapódást érzünk egy síléc, egy hátizsák, egy hótalp vagy egy lapát esetében, végső sorban pedig egy emberi találat kapcsán milyen érzés van a szonda másik végén...az egyik leghasznosabb és legfontosabb gyakorlat a jeladó használatának elsajátítása után!!!
...jött az ebéd, pihi és az elméleti okulás a jegyzetből...
Ebéd után a ház melletti "lavina mezőn" folytattuk a gyakorlást. Két jeladó közül a legerősebb kapott jelet megkeresni, kiszondázni kellett, majd ezt csak megjelölni az eszközön, majd a másodikat ki is kellett ásni. Ez már egy kis izgalmat jelentett, hogy több "eltűnt" is van a terülteten, de nagyon ügyesen, higgadtan dolgoztak a tanoncok! Egy ilyen szituációnál fő a higgadt és kevésbé stresszes irányítás és a precíz mentés lefolytatása.
Akinek maradt energiája délután a ház melletti jégtornyokon próbálgattuk a jégmászászó szárnyainkat. Majd következett a jól megérdemelt "Kolm-Saigurn Brau" és az elmaradhatatlan jegyzet hozzá desszertnek az almás rétes mellé :)
Vacsora előtt éhgyomorra jött egy kis csomózási technika, felszerelés ismeret, és átbeszéltük a technikai ruházatokat is, mik azok amik jók ha nálunk vannak egy téli túra során!

Harmadik napunkat egy hosszabb lélegzetű túrával szerettük volna megkoronázni, de sajnos a főn szél nem engedett...de mentünk amíg biztonságos volt, lásd a borító képen :)
Az erdőzónában nem volt problémánk a széllel, jöttek mentek a túrasíző kollégák is, megjegyezve az illedelmes túrázási szokásunkat, azaz a hótalpas túrázó tiszteletben tartja a túrasí nyomot és nem gázol át rajta, hanem mellette közlekedik... EZT MINDENKI VÉSSE AZ AGYÁBA!!!
Célba vettük a Riffelscharte-t ahogy a többi túrázó kolléga is ezen a napon, hisz a nyugati oldal nyílt terepe 100km/h fölötti szélcsatával küzdött, így szinte mindenki a völgy ezen oldalát választotta. Azonban akadt 1-2 bátor túrasíző, aki átmerészkedett a szeles oldalra, de nem jutottak magasra, tehát jónak bizonyult a túratervezés az előző este. Tervezésnél figyelembe vettük a hüttében kifüggesztett időjárás jelentést, lavina jelentést, a térképen az expozíciókat, így a két alternatív útvonal közül jól választottunk. "...az igazság odaát van..."
Az úton elkísért minket a ház kutyája Luna is, szinte végig velünk tartott kitartóan az üvöltő szélben.
Tízóraizni megálltunk 1900m-en egy hütte szélvédett fatárolójában, ahol Dévai Úr a háztetőn a kémény nyújtotta podeszon elkészítette a kottyanós presszó kávénkat! KÖSZÖNJÜK!!! :)
Újra hótalpat csatoltunk és lassan elhagytuk az erdő zónát, miközben folyamatosan szondáztuk a területet, ahol haladtunk. Lejtszöget mértünk, expozíciókat figyeltünk, kerestük a terep-csapdákat és figyeltük az előrejelzés során említett veszélyeket, hol mire kell figyelni.
Ahogy kiértünk az erdőzónából egyszerre derékba kaptuk a szelet, ami néhol dobált minket, így egy markáns ponthoz érve egy szikla mögött összedugtuk a fejünket és meghoztuk a döntést, hogy ma nem jutunk el a Riffelscharte-hoz, ahogy sajnos a többi túrasíző kolléga sem, hisz a szél a legnagyobb építője a lavinának ami ez esetben potenciális veszélyforrás lett volna ezen a 30 foknál is lankásabb lejtőn, így visszafordultunk...
Egészen a kis hüttéig mentünk, hol hóprofil vizsgálatot végeztünk. Kerek 2m havat jelzett a szonda, így hát nekiálltunk lapátolni...hamar lekerültek a kabátok!
Végeztünk keménység vizsgálatot, hókristály elemzést rétegenként, hőfokot mértünk a talajtól a felszínig, kompresszió tesztet és kibővített kompresszió tesztet végeztünk, ami során megállapítottuk, hogy ahol közlekedtünk a túránk során, ott stabil volt a hóréteg.
Kora délután indultunk vissza a hüttébe, érezve a hó napról-napra változását, így a mai napon már nem az a porcukros friss hó volt a lábunk alatt, mint tegnap, hanem a szél által pakolt, napsütötte töpörödött kemény, néhol firnes réteg...
Délután a sziesztáé volt a hangsúly egy kis jégtorony mászás között, majd ismét egy kis felszerelés ismeret, csomózás és elméleti tréning 1-2 hasznos videó társaságában.

Negyedik napunkat a ház körül terveztük délig.
Ismét forgó színpad következett több állomáson. Vol aki időre keresett egy "eltűnt társat", volt aki önmentést gyakorolt, volt olyan páros akik a biztosítási pontokat gyakorolták ténylegesen terhelt kötélen különböző eszközökkel, volt egy helyszín ahol az "Abalakov" biztosítást lehetett gyakorolni és mindezek végeztével pedig a jégtorony mászás nyújtotta szórakozás következett.
Tartalmasan és számtalan gyakorlattal töltöttük el a délelőttünket.
A téli táborunkat a hüttében a "kerek-asztal" mellett egy kávé és rétes társaságában zártuk egy kis Manner-játék keretében!

A visszacsatolások alapján a résztvevők, akik között már többen jártak 4000m sőt 5000m fölött is valamennyi gyakorlat hasznos volt és máshogy tekintenek egy téli körülmények között tervezett túrára, körültekintőbbek, tudják az előrejelzéseket értelmezni, és a legfontosabb, hogy az adott felszerelések nem csak dísznek vannak náluk, így ha velük találkozol és esetleg bajba kerültél, az Ő segítségükre biztosan számíthatsz!!!

Köszönöm minden résztvevőmnek a lelkes és jókedvű közreműködést!

uff